A műfaj a Trash metál műfajból alakult ki, legjelentősebb zenekar a Slayer, amely megteremtette a Death metál alapjait. Kialakulása a 1980-as évek közepére tehető, a megszületésének . Elnevezésének eredete vitatott; közismert vélekedés szerint a Death nevű amerikai zenekartól ered, amely a műfaj egyik korai képviselője volt. Valószínűbb azonban, hogy a műfaj első művelőjeként említhető Possessed 1984-ben kiadott „Death Metal” című demójából származtatható a név. A '80-as évek második felében a műfaj rohamosan terjedni kezdett az USA-ban és nemsokára Svédországban is. A két országban azonban a death metál két különböző verziója alakult ki. A svéd irányzat képviselői dallamcentrikusabbak, jobban érezhetők a zenében a heavy metál gyökerek. Az amerikai irányzat brutálisabb és általában technikásabb is. Az amerikai színtér is több jól elkülöníthető színtérre oszlik, ezek közül a legjelentősebb a floridai és a New York-i. A svéd stílusú death metál jelentős képviselői közé tartozik a Dismember, a Cemetary, az Unleashed, a Necrophobic, Deathstars, továbbá korai albumain az Entombed és a Morgoth (német). Az amerikai death metál klasszikusai között említhető a Morbid Angel, a Suffocation, a Deicide, a Nile, a Dying Fetus, az Immolation, a Malevolent Creation és a Krisiun (brazil).

A svéd és az amerikai iskolán kívül sajátos kisebb színterek is létrejöttek, amelyek egyik irányzathoz sem köthetők egyértelműen. Így pl. az angol death metal számos képviselője részesíti előnyben a középtempós, monoton, de a svéd zenekarokhoz képest kevésbé dallamos dalokat (pl. Benediction, Bolt Thrower). A lengyel death metal együttesek pedig gyakran az amerikai irányzat brutalitását kombinálják a svédek thrashes hatásaival, dallamaival (Vader, Dies Irae, újabb Behemoth).

A death metál különösen brutális változata a gore death metál. A gore death metál zenekarok – közülük messze a legismertebb a Cannibal Corpse, említhető még az amerikai Disgorge és az Exhumed – az amerikai stílusú death metál képviselői, és elsősorban különösen véres szövegeik alapján különíthetők el. További jellemzőjük, hogy zeneileg némi rokonságot mutatnak a grindcore-ral.

A death metál egy vadhajtásaként alakult ki a '90-es évek elején a technikás, sajátos dalszerkezetekkel, számos más műfaji hatást (progresszív rock, jazz stb.) inkorporáló számokkal előálló progresszív death metál. Ide sorolható későbbi albumain a Death, az Atheist, a Cynic és a Pestilence. Teljesen tévesen szokták ugyanakkor néha idesorolni a (death metál hatásokkal valóban bíró) Opethet.

A svéd death metál és más dallamosabb műfajok keveredésével jött létre a '90-es évek első felében a dallamos death metál (első fontosabb képviselői: kései At The Gates, Dark Tranquillity, In Flames, kései Carcass). A dallamos death metál zeneileg csak lazán kapcsolódik a valódi death metálhoz, a durva énekhangon, és a lehangolt gitárokon kívül nem sok rokonságot mutat azzal. (Sokan tévesen ehhez az irányzathoz sorolják a valójában power/speed metált durva énekhanggal párosító Children of Bodomot és követőiket.) A death metál ma már lényegében az összes elképzelhető metál műfajjal, sőt más nem metál műfajokkal is keveredett, így a rengeteg változat miatt egyre nehezebb meghatározni, mi tekinthető death metálnak és mi nem.