A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre és ennek megjelölésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői – elsősorban a norvég zenekarok – visszanyúltak ehhez a kifejezéshez, melyet először – '82-es albumának címeként – a brit Venom használt saját zenéjének definiálására.

Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:

• szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (pl. "bajtársiasság" és egyéb "optimista" hangulati vonások)
• a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül
• mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása
• társadalmi reakció kiváltása.

Mindezt sikerült is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is akceptálhatatlan, a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgya. Ezzel egy időben azonban a főáramba jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp az 1990-es évek második felére az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege lepte el a metal undergroundot. Az eredeti skandináv színtér jelenleg a kifulladás szélén áll, a black metal jelenlegi elit-zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak.